Szent Márton
Iskolánk névadója, Szent Márton 316-ban született a pannóniai Sabaria (Szombathely) városában Sulpicius Severus elbeszélése szerint.
Pogányként látta meg a napvilágot, és 15 éves volt, amikor besorozták a római hadseregbe. Nemcsak vitézségével tűnt ki társai közül, hanem jó szívével, a betegek és szegények iránti együttérzésével is. 
Az ismert legenda szerint egy télen megpillantott egy koldust Amiens városkapujánál dideregve. Annyira megszánta, hogy saját köpenyét kettéhasította, s a felét odaadta a szűkölködőnek. Aznap éjjel álmában megjelent neki Jézus, s elmondta, koldus alakjában vele tett jót. E látomás hatására Márton kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett, s egy ideig térítői tevékenységet folytatott. 371-ben püspökké avatták Tours városában. Hívei szeretetétől övezve halt meg 397-ben.
Szent Márton tisztelete Halásziban a középkorig nyúlik vissza, ő templomunk és a falunk védőszentje. Katonakorának emlékére maradt fenn a régi népi szokás: a „csingislovak hajtása”, ami a búcsú idején ma is élő szokás Halásziban.
Névadó püspökünk jelmondata vált intézményünk mottójává:
„non recuso laborem”, azaz „nem vonakodom a munkától”, s ez iskolánk valamennyi tanulójára és dolgozójára kötelező érvényű.
Napjainkban, amikor nincsenek igazi példaképek, különösen nagy jelentőségű lehet Szent Márton alakja, akinek emberségét, segítőkészségét és nagylelkűségét példaként állítjuk a gyermekek elé. Védőszentünk tanításainak szellemében neveljük diákjainkat, hiszen ő arra buzdít bennünket, hogy éljünk békében önmagunkkal és társainkkal, segítsük egymást, képesek legyünk egymásért és egymással együtt dolgozni.